Gabriel Fauré (1845-1924) francia zeneszerző egyik legnépszerűbb műve az Op. 78-as Sicilienne. Fauré eredetileg Moliere Úrhatnám polgár című darabjának kísérőzenéjéhez komponálta a művet (1893), a színház azonban csődbe ment, mielőtt sor kerülhetett volna az előadásra. A zeneszerző néhány évvel később, 1898-ban dolgozta át a tételt csellóra és zongorára, egyszersmind zenekari változatot is készített, amelyet Maeterlinck Pelléas et Mélisande darabjának kísérőzenéjébe illesztett be. Fauré ebből 1909-ben négy tételes zenekari szvitet komponált (Op. 80), benne 3. tételként a Sicilienne-nel, amely ezzel elnyerte végső formáját. A műből azóta a legkülönfélébb hangszer-összeállításokra készült átirat.

A sicilienne az olasz siciliano francia megnevezése, mely pasztorális hangvételű karakterdarabot jelöl. Jellemzője a 6/8 vagy 12/8 ütemmutató, a pontozott ritmus és a bensőséges, de gyakran melankolikus hangvétel.