A XVII. sz. második felében a furulya (Blockflöte, recorder, flauto dolce, flûte à bec, stb. ) elveszíti azt a virtuóz, szólisztikus jelleget, amely a barokk korban számára kitüntetett szerepet biztosított, és amit a következő időszakban a fuvola vesz át. Ennek ellenére ezt a jelleget, illetve dallamkaraktert igyekszik megjeleníteni ezen összeállítás. A kötetben szereplő darabok nem furulyára készültek, de mivel a zenetörténet egy érdekes időszakát, illetve annak dallamait mutatják be, lényegesnek tartom, hogy a furulyát tanuló Növendékek evvel a zenei anyaggal is találkozzanak és megismerkedjenek. Az eredetileg szórakozásra, szórakoztatásra készült előadási darabok - táncok, szonáták, partiták tételei - ez esetben más funkcióba kerülnek. A kotta megszólaltatásának célja, most nem egy egyszeri előadás, hanem a gyakorlás - a különböző technikai fogások fejlesztése, a zene szerkezetének, illetve a zenei íveknek a megértése és megformálása. Ez persze nem zárja ki az „örömzenélést”, az egyes dallamok előadását!