Bach Wohltemperiertes Klavierjának négy füzetre osztott kiadványa volt Bartók első instruktív kiadása. Bartók 1907-ben lett a Zeneakadémia zongoratanára, valószínűleg ebben a funkciójában kapott megbízást a ciklus magyar nyelvű közreadásának elkészítésére. Koncepciójának alapja az volt, hogy az önállóan, megfelelő vezetés nélkül tanuló növendékek megfelelő útmutatást kapjanak a kottából a művek előadásához. Ennek megfelelően Bartók kottaképe tudatosan túlrészletező.

Pedagógiai okokból a zeneszerző eltekintett az eredeti sorrendtől, az anyagot nehézségi fokozatok szerint állította össze, és osztotta négy füzetbe. A jelen kiadás 2-2 füzetet egybevéve két kötetben közli a Bartók-féle Wohltemperiertes Klaviert.

Érdekessége Bartók közreadásának, hogy a III-IV. füzet két-két fúgáját partitúrában közli, azért, hogy hozzászoktassa a tanulót a partitúraolvasáshoz. Bizonyos daraboknál pedig szándékosan nem ad meg előadási jeleket, hogy ezzel lehetőséget adjon a zongoristáknak kreativitásuk kipróbálására.

A jelen kiadás nem reprint: az ismert hibákat kijavítottuk, és a kottaoldalak beosztását a lapozás szempontjait figyelembe véve átrendeztük. Bartók részletes magyarázatokat tartalmazó közreadását Bach kéziratának fakszimiléi, valamint Somfai László utószava egészítik ki.